10. nap

Eseménytelen napok száma: 1.

Tényleg nagyon jót tett, hogy beszélni tudtam vele. Sikerült megnyugvásra lelnem, bár így visszaemlékezve a túloldalon hallgatni, amit a telefonban nyomorultkodtam, igen szórakoztató lehetett :)

Nem tudtunk sokat beszélni, mert - nincs itthon a macska (szülők) táncolnak az egerek alapon - házibulit szervezett, és éppen az egyik vendég hívását várta. Néhány mondat volt csak, de biztos lettem benne, hogy nem csesztem el semmit, és ő teljesen máshogy - sokkal jobban - fogja fel ezt az egészet, mint én. Pontosan arra használja ezt az időt, amire Neki használnia kell. Pihen, szórakozik, kikapcsol de gondolkodik is mellette és ez a lényeg. Én ezt akartam tudni, de amíg nem beszéltünk, csak annyit láttam, hogy én egy savval teli kádban lubickolok egy elfolyóban lévő sárga gumikacsával, ő meg vígan éli életét, mintha nem is léteznék. Minden kétség ebből fakadt, de ezt sikerült helyretenni, úgyhogy most tényleg minden rendben van. Most valóban úgy érzem, hogy el tudom majd fogadni azt is, ha szétmegyünk. Nem fog tetszeni, sőt pokolira fájni fog, de meg tudok majd békélni vele, és tovább tudok majd lépni. 

A zöld szemű szörnynek meg nem ízlett a vacsora :)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.